A miskolci baráti társaság egyik jeles eseménye az év végi sertéskedés, vagyis a tagfelvevővel összekötött disznótoros hétvége. Az előző évhez hasonlóan, most is invitálást kapott néhány „újvárosi cimbora”, így kivettük részünket a disznóságokból…

Délelőtt, 9 óra, F épület, Dunaújváros. Van, akinek még prezentálnia kell a szakdolgozatának tartalmát: hogy tényleg tud-e a gyerek beszélni a műbőrkötéses papírhalmazról, vagy csak ügyesen copy-zott, ezt vizsgálják a tanárok, persze hősünk, fejben már az egyetemvárosban nótázik – ennek is eljön az ideje. Szóval, túl az Óprezentáción, és Mordor-város füstös kéményein innen, lassan készülődik a három főből álló delegáció, hogy végre induljon a hétvége.

Találka a megbeszélt helyen, taxi, vasút, bor(os). Hirtelen átszállás a Keleti pályaudvarra, ahova pontosan érkeztünk. Három perc és már indulás is BAZ-megyébe. Egy kis időt vesz igénybe, míg megérkezik a ’Kundi’ taxi, de addig néhány kisfröccs segít a várakozásban. Majd hirtelen a kettes kollégiumban találjuk magunkat. Hármunknak adott két ágy. Semmi gond, ezt később remekül megoldódik. Az ismerkedés után (rengeteg keresztnév, alias, vulgó, de jó lenne a felére emlékezni…) campus-túra a balekkal, akinek még új a miskolci levegő. Ámulás bámulás, szolid vigasznyújtás.

De nincs sok idő ilyenekre, hiszen indulni kell a Ligetbe, ahol aztán többen éltetik a pártot és a hagyományokat, Unicummal koccintva. A belső teremben már nedves-estes hangulat, de mindenekelőtt tagfelvételi eljárás. Ennél a résznél elemezhetném hosszan az akkori jelölt szókincsét, hozzáállását, személyiségét, hangját, de nincs értelme, mivel csak arra emlékszem, hogy többen egyenruhában voltak, és nótáztak, később pedig zsíros kenyeret ettünk csalamádéval. Aztán együtt néztem a bányász tévét Zacsival, mikor szóltak, hogy induljunk haza. Ekkor megkerestük Döncit, aki addigra már meglocsolta a lépcsőt… és elindultunk az egyetemváros irányába. Hideg volt és sötét, de szerencsére jól lavíroztunk, mivel egy-kettőre az E/2 bejáratánál találtuk magunkat, ahol azonban adminisztrációs problémák akadtak, s ezt próbálta lelkesen kiküszöbölni Ernő, a leglelkiismeretesebb portás, akivel idáig találkoztam - ez úton is pacsi neki! Közben társakra is leltünk a koli előtt ácsingózva, akik szakestélyről érkeztek - mivel ezen a pénteken tűztek szalagot a gazdász kar valétánsai.

Hajnalodik, ezt nem a kakas kukorékolásából lehetett megtudni, hanem a pálinka illatából, ami átjárta a szobát a korai órákban. Persze, ez már azért jobb volt, mint az állott, cefrés, zoknis kanszag… A kollégium előtt forralt bor készül bográcsban, és hagymás vér az üstben, rotyog az abálé, szól a nóta, ragyogó napsütés, kellemes társaság. (Hetekig el tudnám viselni, ha mindig ilyen látványra ébredhetnék egy hosszú péntek éjszaka után.) A balekok folyton kínálgatják a pálinkát, és a borost, érdeklődnek, beszélgetünk. Olykor becsatlakozunk valamely felcsendülő nótába, vagy épp eszünk valami finomat, s aztán iszunk, és így telik gondtalanul az egész napunk. Közben Rozsda hozza a legújabb CKM-et, hogy egy kicsit kulturálódjunk (külön örülünk, hogy a második oldalon már egy újvárosi „néger” található), aztán Köbcös jelenti, hogy a háj kellően átsült, s ezek után már csak ízelni kell, hibátlan lett a töpörtyű!

A kulináris élvezetektől megcsömörve, és a nehéz miskolci levegő miatt úgy döntöttünk, hogy délutáni sziesztát tartunk, erőt gyűjtünk az esti szakestélyhez. A pihenőt, úgy hat óra magasságában zavarták meg, mivel többen állították, hogy hét órakor kezdődik a szakestély. Hogy ez tényleg így legyen mindenki a szobában sürögni-forogni kezdett, készülődni, öltözködni, mosakodni, s mindezt rekordidő alatt véghez is vitte. Aztán indulás a C/2 (ha jól emlékszem) épületbe, ahol terített asztalok várták már a résztvevőket, de még volt néhány apróság, ami miatt várni kellett a hivatalos kezdésre. Szerencsére könnyedén átvészeltük ezt a kis időt, s aztán a hivatalos rész alatt szó esett rejtvény(ek)ről, komolyságról, tréfáról, mókáról, égi sörmezőről, ’ü’ betűs etalon szüvegrül, és persze a visszhang is bekapcsolódott a felszólalás-folyamba. Természetesen a hurka és a kolbász megízlelése is részét képezte az estélynek, sőt, voltak, akik rituális keretek között fogyasztották, impotenciájukból kifolyólag. De lényeg a lényeg, hogy az előző napi operáció sikerrel zárult, így plusz egy fővel gyarapodott a CK aktívsága. Vivát!

A szabadfolyás már az E/2-es klubban zajlott, mivel a hatalmas épület előterében csupán korlátozott ideig lehetett dorbézolni. Ez nem szegte kedvünket, sőt nagy örömünkre régi barátokkal találkoztunk és újakkal ismerkedtünk. Mivel egy másik szabadfolyásba csöppentünk, ugyanis az Anczug Tanszék Baráti Társaság szintén év végi szakestélyt tartott, aminek a kötetlen részén cigány muzsika szórakoztatta a nagyérdeműt; itt aztán fel lehetett élni a megmaradt muníciókat, új kapcsolatokat kiépíteni, táncolni, s hajnalig nótázni, mulatni…

A vasárnap délelőtti programban már a passzív pihenésé volt a főszerep. Régi fotók nézegetése, leves kóstolás, később pedig a sültek kerültek fókuszba. De ezt már nem vártuk meg, hanem érzékeny búcsút vettünk a vendéglátóinktól, és útra keltünk.

Így ért véget az ünnepekre hangoló gyesznótoros hétvége. Új élmények, barátságok, tapasztalatok, amelyeket nincs mód írásba foglalni, így úgy érzem, hogy bármifajta kísérlet arra, hogy tovább színezzem, ragozzam, csűrjem, csavarjam, fokozzam, magyarázzam fölösleges. Kiválóan éreztük magunkat, köszönjük, hogy részesei lehettünk!

Jó szerencsét!

Képek, illetve egy rövidfilm itt található:

https://plus.google.com/photos/101235814197675629622/albums/6099029169073204449