Ma egy vendégtollnokot köszönthetünk kemencénk közelében, így írt e:

Parázs-varázs az én szemszögemből…

A Csalódott Kenyér Asztaltársaság ismét részt vett a dunaújvárosi Parázs-varázson, családias hangulatban, jókedvűen. Bodzás fröccsöt és hambit nyelünk; kolbász mögött éh kandid eszünk. Történt mind ez így.

Engem is meginvitáltak – emlékszik vissza egy poros hasú értelem nélküli, és én szívesen vettem részt velük ezen az eseményen. A Valéta bál fáradalmait kipihenve, délben indultunk a rendezvényre, de még nem a teljes csapat. Sorban állás, zápor, padfoglalás, védőital előkészítés. A mázlisabb fele a társaságnak az esőzés után érkezett meg – A CSAK-os FIRMÁK lovas hintón, szikrázó napsütésben. Így kiegészülve a többiekkel, kezdetét is vette a kipakolás, iszogatás, majd a nyers állatok faszénen történő pirítása. Regisztráltunk a kötélhúzásra is, (CSAKCsajok) amin kiválóan helyt álltunk, ellenben jól néztünk ki.Eközben a torkok elkezdtek kiszáradni, így ennek orvoslására bevásároltunk még „egy-két” üveg szőlőlevet. S Prosti meggyleve pedig igazi ínyencség volt mindenki számára. Ezek után elkészültek a husik is. Zaba. Már tűkön ültünk a lányokkal, hogy evés után felülhessünk a körhintára és mehessünk dodzsemezni – tényleg még ilyen is volt. 

Csodák csodájára senki se lett rosszul, úgyhogy folytattuk az iszogatást, és az elmélyült társalgást. Nyert a Bayern. Mikor már kezdett lehűlni a levegő szedtük a kis sátorfánkat és visszaindultunk a 33-as kollégiumba. A Club 606-ban még senkinek sem volt ínyére, hogy befejezzük a társasjátékot, és a humorosodást. Így kicsit később utunk a Kaptár nevezetű vendéglátó ipari egységbe vezetett. Itt folytattuk a dorbézolást, banzájt, eszem-iszomot, ivászatot, mulatozást, tivornyázást, vigadozás, dorbézolást, találkát, ünnepélyt. látástól vakulásig. Én személy szerint vakon mentem haza:D - intuitíve. De ismét egy kiváló kis hétvégét tudhatunk magunk mögött.

Vivát CSAK!:)

Takács Diána a. Kicsiii Ppt, a mosolygós partyPOCOK

Jó szerencsét!

Vivát Bölcsész!

MMXIII. V. XXX

Képek az eseményről itt!

A Szalamander

Nos a szakmeghatározás szerint „Libasorban és kacskaringós vonalban haladó menet.” Kicsit tovább kutakodtam a témában és próbáltam felfedni a szó jelentését. A német, latin, görög gyökerekkel rendelkező főnév eredetileg a 15-20 cm-es védett, kétéltűt jelöli, azonban nem csak földi vonatkozásban találkoztam „vele”.

Az egyes mítoszokból Tűzelementálként köszönhet vissza a szalamander szó. Az elementális lények vagy más néven természetszellemek körülöttünk élnek, fajtáik és feladataik szerteágazóak. Ami közös bennük az nem más, hogy ők alkotják a minket körülvevő érzéki világot és minden természeti folyamatban részt vesznek…

A dunaújvárosi felvonulás rendre a 33-as kollégium elől indul, amit ezúttal nagy várakozás előzte meg, hisz’ nem lehetett tudni, hogy az időjárás mennyire húzza keresztül a számításokat.De szerencsére idén sem – mint az elmúlt 10 évben sem – áztunk el. Mikor mindenki a helyére került, akkor a zászlóvivők (Krajczár Martin a. Szikra és Nagy Péter a. Szabadúszó Lélekbúvár) irányadásával elkezdődött a menetelés. Két oldalról a bALEKság zárta közre a felvonulás magját, az élen pedig az iskola felsőbb vezetése. Mögöttük az majd kígyózó sorban a Kohlenbrennerek lámpással a kezükben követték a szalamander fejét. A hangulatról és a nótákról a Cantusok egész utcát bezengő kórusa gondoskodott. S velük együtt énekelve a Valéta Bizottságok további tagjai haladtak a Városháza felé.

Itt Klein Márk köszöntött mindenkit, és emlékezett vissza néhány kedves szó erejéig az eltelt néhány évre. Őt követte Friedrichné Pethő Ilona, aki Cserna Gábor üzenetét tolmácsolta a diákhagyományok szépségéről, és jelentőségéről.Őt követte Dr. András István, aki büszkén gondolt vissza a múltra és nosztalgiázott picit. A beszédek végeztével a valétánsok átadták kupájukat a kabinet vezetőnek, és tovább indult a dalos diáksereg. Jókedvűen, és nótázva haladt a menet egészen a Martinász-szoborig. „E roppant széles világon…” csendült fel a kohász himnusz és így tisztelegtünk a fáradt munkás szobra előtt. Majd az Öntész nótával búcsúztunk a Vasmű úttól. Az Építők útján keresztül elérkeztünk a Béke térig s meg sem álltunk a Főiskoláig. A Gaudeamus igitur, a Ballag már a vén diák, és a Magyar Himnusz, után a Tavaszi szél tette fel a pontot az ’i’-re.

„Vivat, crescat, floreat Academia! Vivant professores! – Vivat! Vivat! Vivat!” – (vissz)hangzott messzire az utolsó záróakkordjaként az éljenzés. 

A várostól és az Alma Matertől való elbúcsúzás után –mivel itt nincsenek gyökerei – csak a szellemjárás alkalmával kerülhetett sor a jelképes seggberúgásra, amivel a bALEKok kitessékelik Firmáikat a városból…

Éljetek boldogul!

A fotók erről a jeles eseményről itt találhatóak!

Na most lehet előkapni a fényképezőt Burschok!

A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Erdészeti Múzeuma idén is meghirdeti pályázatát, ahova elsősorban hőn szeretett Selmecünket népszerűsítendő a fotóművészet eszközeivel, fotókat lehet beküldeni. Fontos követelmény, hogy kizárólag a négy utódintézmény valamelyikében, a Selmeci hagyományok szellemében megkeresztelkedett hallgató vagy filiszter vehet részt. Ráadásul a VIII. Akadémisták Selmecen elnevezésű rendezvényen is kiállításra kerülnek, így nem kis hírnévre is szert lehet tenni. Egyszóval, ha az idei selmeci túrán készült egy igazán jó képed, ne habozz beküldeni, nem beszélve arról hogy "nem veszíthetsz semmit" hiszen nincs is nevezési díj! 

Természetesen értékes jutalmakkal gazdagodnak a legjobbak, alább letölthető ennek a pályázatnak a formálisabb és pontos leírása. Jó Fényeket!

Leírás

Jelentkezési lap

CSAK említésképpen, az előző pályázatot bizony egy kiváló csakos fotós, Nagy Péter nyerte meg ezzel a jó képpel.

A dunaújvárosi asztaltársaságok közötti együttműködés gyümölcseként április 18-án ásót gereblyét és ütvefúrót fogtunk, hogy szeretett Leopoldunk parkját ráncbaszedjük. Mindhárom asztaltársaságtól a GéMSZ, a Sztálinvárosi Leopárdok és a CSAK berkeiből is érkeztek Burschok és ifjú jelöltek is, hogy közös erővel vessünk véget a káosznak.

Rövid eligazítás után mindenki eszközt ragadott és nekiláttunk a munkának. Ki gazolt, ki kapált, olyanok is voltak akik elmentek fáért a Baracsi úti arborétumba, és bizony volt aki (együttérezve a többiekkel) eszköz híján láblógatva iszogatott.

A tereprendezés részeként friss virágokat ültettünk és kiszedegettük az elszáradt tujákat amik helyébe fiatal csemeték kerültek. Az alább látható képen például a jelöltek JÓL kitombolhatták a felgyülemlett feszültségeiket és egyéb perverz hajlamaikat.

A parkrendezés legfőbb célja pedig a parkban található elhalt tuskó valamilyen módon való kiszedése. Az asztaltársaságok erősebb kivitelű jelöltjei és tagjai egy emberként ütvefúrták és gyújtották fel a tuskót, de sajnos az kifogott a Burschokon.

Ki résztvett ezen a könnyed napsütéses délutánon, munkában megfáradtan de jókedvvel nyugodhatott le. Köszönjük szépen a részvételt mindenkinek!

Az eseményről a többi kép itt található, és egy videó is készült ami alább megtekinthető!