Cikkek

Cantusok Köre V. Téli Fesztivál

December elején hallottunk egy-két információt arról, hogy a CK-ások hagyományosan évvégén disznólkodnak s esetleg néhány dunaújvárosi érdeklődőt is szívesen látnának a több napos éneklős vidám programon. Nem kellett túl sokat győzködni, mivel Miskolcon is rég jártam, de még régebben disznóvágáson…
A praktikus tudnivalókkal a tarsolyában vágott mindenki bele a karácsonyi ünnepekbe, s a maradék bejgli még ki sem száradt a kamrában, már indultunk is a Tiszai pályaudvar felé. Mindezt december 28-án kora délután. Az IC fedélzetén egy környész-geós Firmával, nevezzük Annának, egy Szervező Valéta Elnökkel, legyen Dönci illetve egy Leopárd filiszterrel, akit a történet gördülékenysége érdekében Gusztiként nevesítünk a továbbiakban, illetve jómagam – aki szintén elég hamar az események áldozatául estem. A négyesen kívül még két tinédzseréveik elején járó fiú volt a vonatozásunk részese, amelyhez elég hamar csatlakozott egy kellemesen megtermett – saját állítása szerint – skizofrén úriember, aki artikulálatlan motyogásával, testszagával és érdekfeszítőbbnél-érdekfeszítőbb kérdéseivel, történeteivel szórakoztatott minket, míg nem kapott egy kis vodkanarancsot, aztán zárult a fülke ajtaja és szerencsére nemigen láttuk már többet az út folyamán (persze nem volt jegye). A nagy ijedtségre gyorsan el is fogyasztottuk a maradék kis úti batyut s hamarosan be is robogtunk a pályaudvarra.
 
Piros szőnyeg és harsonaszó helyett egy sárga IGNIS várt minket, amely pont tökéletes volt arra, hogy épségben megérkezzünk az Egyetemvárosba. Itt hamar elfoglaltuk az E/2 115-ös rezidenciáját, ahova aztán többen is társultak. Mivel az asztaltársasági tagok még közgyűltek, így addig mi eszmecserét folytattunk a valéta szobában. Majd a hivatalos részt követően kezdődhetett a felvételi eljárás az E/2 klubban, ahol a szigorú tekintetű levezető Firmák figyelték a felvételizők minden mozzanatát, lélegzett. Illetve a szimpatizánsok, vendégek a hátsó sorokból kísérhették figyelemmel a versenyzők produkcióit („Hajrá Józsi!” felkiáltás többször hallható volt az este folyamán). A számtalan nóta mellett a hozzájuk kötődő információkat és a társaság történelméből is kiválóan fel voltak készülve az ifjak. Így aztán nem látták akadályát a Dicső Firmák, hogy maguk közé emeljék a lelkes próbálkozókat. Amely szinte azon nyomban meg is történt egy Nedves est keretein belül. Erről már túl sok személyes élményem nincs, viszont az élet óráról-órára felpezsdült a már említett koliszobában. Félálomban konstatáltam, hogy biztos többen vagyunk már a helyiségben, mint négy (ennyi ágy volt ott ugyanis). Gyanúm be is igazolódott, mikor hajnali 2-3 óra környékén furcsa hangok voltak hallhatóak a ’Leopárd-ágy’ környékéről. Dönci feltápászkodott, s egy bravúros mozdulattal bemutatta a boroskólát. Többen jót kacagtak, még többen csak durmoltak tovább, néhányan pedig nyugodtan konstatálták a szobában folyó eseményeket. Az illedelmes vendég fehér ingével próbálta konszolidálni a helyzetet, amely értelemszerűen később a kukában végezte…
Szóval reggel öt után néhány perccel fitten, és jókedvűen jelent meg az ajtóban Saly, aki ez idáignem aludt semmit. A szobában lévők nagyja összekapta magát, majd Lénárd bácsi rezidenciája felé vettük az irányt a ködös, nyirkos decemberi reggelen. A sötétségben csak lassan bontakozott ki a gyesznótoros hangulat, de szépen érkeztek a pálinkák, rotyogni kezdett a töpörtyű, gyöngyözött az abalé és forralt bor illata töltötte be a levegőt. Időről-időre felhangzott egy nóta melyhez valamennyi jelenlévő örömmel csatlakozott. Ezen felül megismerkedhettünk Lénárd bácsi csajozási szokásaival (nagyjából abban az időben, mikor születtünk) és megismertük a hétvége ’legkékszeműbb’ leányzóját is. Az eszmecseréket forralt bor követte, majd hamarosan kész lett az aranybarnára sült töpörtyű is amit később a pörkölt követett. A délutáni órákban viszont muszáj volt kicsit pihenőre térni, hogy az esti szakestélyre megfelelő állapotban jelenhessünk meg.
A sziesztát és a költözést követően (E/III-ba) következhetett a hétvége (egyik) fénypontja, a szakestély. Gusztávszon már csak a nyugdíjas jegyet váltott az estére, így számára a legfőbb esemény a henger alakú akvárium nézegetése volt, ugyanakkor ennek köszönheti a ’PetiLaci’ oklevelet, mivel nem jutott már el az esti ünnepélyre. Mélyen tisztelt Praesidium legfőbb ura Dzsínó volt, aki precízen, következetesen irányította a rendezvény résztvevőit. Voltak itt prózai kultúrpercek, s végtelen történet Sopronból. Nyugdíjba vonulás, kétsoros jellemzés és persze nótázás. Szerény véleményem szerint ige színvonalas és méltó zárása a 2013-as évnek. A szabadfolyáson spontán szkander bajnokság indult, pálinkaivással ötvözve. Később a magyar nóták is előtérbe kerültek, s elégedetten jókedvűen térhettünk pihenőre mindnyájan.
Hétfő délelőtt a Kettes klubban Dragon Ball nézés és a szakestélyről megmaradt hurka, kolbász reggelizése – hibátlan! Majd a csapat nagyja búcsút vett – egy időre – az Egyetemvárostól, egyedül Guszti maradt, hogy a fesztiválzáró nedves esten (is) képviselje Dunaújvárost – ez úton is köszönjük Neki hősies helytállását. Úgy vélem, hogy nagyszerű évzáró rendezvényt tudhatunk a hátunk mögött, s bizakodva vághatunk a 2014-es esztendőbe. Ez úton is szeretném megköszönni a Cantusok Körének, hogy vendégül láttak és biztosították a szükséges hozzávalókat ehhez a kiváló fesztiválhoz. A néhány nap abszolút kikapcsoló, regeneráló és inspiráló hatású is volt. A legközelebbi viszontlátás reményében, tisztelettel:
 
Nagy Péter a. Szabadúszó Lélekbúvár
 
Megoszt