Cikkek
Ez volt a Sopron trip!
Zolka memoárjai a tripről:
Az én soproni túrám. Elsőként vettem részt olyan túrán, melynek konkrét célja Sopron és a Nyugat Magyarországi Egyetem, így minden élmény új volt és jelentős. Kezdődött mindez azzal, hogy 2013.12.06-án, pénteken reggel 6:30 perckor megébredtünk, és megindítottuk a napot Péter segítségével. Aztán 7:30 körül mindenkivel lent találkoztunk a 33-as kolesz előtt, bepakoltuk a táskákat, majd egy kis tanácskozást követően el is indultunk 8 óra magasságában. Első megállónkig volt 1,5 óránk jó hangulatot teremteni, így indokoltnak tűnt, hogy mindenki rottyon volt, mire Pestre értünk felvenni 2 társunkat: Cápát és Lacit. Amikor Sopronba értünk és megebédeltünk a Menza Egyetemen, utunk Görbehalom felé vezetett egy bányamúzeumba, ahol egy saját tulajdonban álló tárgyakból kiépített múzeumba botlottunk meglepő színvonalon. Miután eltöltöttünk pár kellemes órát és letöltöttünk néhány jótékony pálinkát Görbehalmon, átmentünk Brennbergbányába, ahol a szénbányászok laktak. Meglátogattuk a közép európai kuriózumot, a templommal egybeépített kocsmát, a Szálasi bunkert, illetve a haranglábat, amellyel munkába hívták a bányászokat a régebbi korokban. A városnézést követően elfoglaltuk a szállásunkat, átöltöztünk és mivel eléggé kijózanodtunk a városjáró túrán, elkezdtük szűrögetni, de persze csak mértékkel, mert 3 óra és kezdődik a Faiparos Keresztelő Szakestély! Sajnos azt kell mondjam, hogy mi újvárosiak nem vagyunk a soproni mintához szokva, így a több, mint 5 órás Szakestély a 20 perces Silentium EKS-el eléggé masszívnak bizonyult, ámbár sok új arcot ismerhettünk meg, sok barátság köttetett Sopron és Dunaújváros között. Másnap a bALEKok örömmel az arcukon újságolták, hogy ők ettől és attól kaptak egy gombot cserébe a sajátjukért. Volt, aki folttal lett gazdagabb, volt, aki telefonszámokkal és meghívásokkal gyarapodott, lényegében a foglalkozás elérte célját. A szabadfolyás sajnos nekem rövidre sikerült, mert vissza kellett kísérnem egy csoportnyi bALEKot a Park Hostelbe, akiknek már nem volt lélekjelenlétük maradni. Amikor pedig visszaindultam volna a buli epicentrumába, egy kedves Bölcsész bALEKina meggyőzött arról, hogy kényelmesebb lenne a tévé előtt ülni a melegben. Hát mit lehet ilyenkor tenni, természetesen a leányzónak biztosítottam társaságot. 3 óra magasságában pedig visszaértek a szállásra néhányan a szobatársaim közül, így velük mulatoztam még hajnalban, úgy 4-ig, amikor is már megfáradt porhüvelyünknek alvást biztosítottunk egészen másnap reggel 10-ig. A szombatot a Botanikus kertben kezdtünk, illetve bejártuk a Soproni Alma Matert. Megnéztük az épületeket (kívülről), meghallgattuk Cápa előadásait a kiállított szobrokról, épületek történetéről és természetesen Edéről, melyben még fotó is készült a bALEKokról. E közben a séta közben remekül hócsatáztunk egy hatalmasat, melynek győztes dobását Guszti vitte be egyenesen Martin ártatlanul bámészkodó jobb szemébe. Még bele is hajolt szerencsétlen áldozat! :D
Ez után meglátogattuk a Nyugat éttermet, megebédeltünk jó kiadósan és átbuszoztunk a Bányászati, illetve az Erdészeti Múzeumhoz. A Vadászati kiállítás lényege szerintem: Egy ember agyonlőtt rengeteg állatot és ennek örüljön a vendég, nagyszerű... Azt a részt kvázi végigbosszankodtam, mert tökéletes példája volt annak, hogy az ember egyáltalán nem tiszteli a bolygót, se az élővilágot. Ezek után Zsofka vezetésével az Erdészeti múzeumot néztük meg, az bőven jobb volt a szelíd lelkemnek. Főleg a nagy Magyarországi térkép és annak története nyűgözött le, illetve a rengeteg kupa, amely Winkler András a. Józsi gyűjteménye volt, akit hasonló kaliberű Burschként tartanak számon Sopronban, mint nálunk Laci bácsit. A múzeumok után volt mindenkinek fél óra szabadideje, melyet a főtéren eltölthetett, aztán visszasereglettünk a buszhoz és búcsút intve Sopron szeles városának, Dunaújváros felé vettük az irányt. A buszon komoly küldetésként elkezdtük felélni a megmaradt alkoholkészletünket, amely majdnem sikerült is, csak túl kevés volt az elhivatott lélek a feladatra. Hazafelé szóláncot játszottunk eleinte ország-város vonalon, aztán már csak arra ment a játék, hogy szóláncban ki tud gusztustalanabb trágárságot mondani. Hát ennyi lett volt az én első Soproni túrám, örülök, hogy Firmaként láttam, amit láthattam, a tapasztalataimat módomban állt hazahozni és ezzel talán még hasznosabbá válhatok a jövőben a Dunaújvárosi Bursch közösség számára. Sok kedves Bölcsész bALEKinát megismertem, illetve tudtam végre nyugodtan ismerkedni a Szervező bALEKokkal is, amire korábban nem volt lehetőségem, pedig nagyon aranyosnak tűntek mindannyian és azt kell mondjam, megérte a túra minden értelemben.
Pap Zoltán alias
Rém rendes JÓL szerencsét!
M. M. Viki élményei:
Pénteken reggel kelt útra kis csapatunk Sopron városába. A hosszú út alatt Bursch nótáktól zengett a buszunk. Mikor megérkeztünk a menzán csillapíthattuk éhségünket, majd indultunk is tovább Görbehalomra egy kis magán bányász múzeumba. Nagyon kedves volt a fogadtatás és sok érdekes dolgot láttunk pl.: különböző egyenruhákat, kupákat, bányász jelképeket. Búcsúzóul a házigazdával közösen elénekeltük a Bányász himnuszt. Ezután elfoglaltuk szállásunkat, ahol kicsit megpihentünk és felkészültünk a közelgő szakestélyre. A Faiparos bALEKkeresztelő Szakestély, számomra nagy élmény volt. Érdekes volt, hogy jó néhány dologban eltért, mint az itthoni keresztelők. Bár elég hosszúra sikeredett a maga majdnem 6 órájával, nekem nagyon tetszett. Hiszen ez volt életem első szakestélye, amelynek elejétől a végéig már teljes jogú tagja lehettem, és ráadásul Sopronban. Másnap ellátogattunk az egyetem botanikus kertjébe, ahol a fontosabb nevezetességeket és természetesen Edét is megtekintettük. Délután a Bányászati múzeumban betekinthettünk a bányászók nehéz életébe. Az Erdészeti múzeumban nem mindennapi kincseket láthattunk, melyeknek titkairól is hallhattunk. Majd egy rövid városnézés után búcsúztunk Soprontól. Nekem nagyon tetszett ez a két nap és örülök, hogy részt vehettem a kiránduláson.
Markovics Viktória a. A félNÓTÁS vigyorbogyó
Kránicz balek gondolatai:
Azon pár bALEK közé tartozok, akik elmondhatják magukról, hogy keresztelkedésük után nem egészen egy héttel már az egyik testvérintézmény székhelyén járt szakestélyen. Persze, nem csak ez tartozik a dicsekednivalók közé, miután 2 nap alatt oly dolgokat láthattam, amit ezelőtt csak az örökségben, vagy még ott sem olvastam. Soproni kalandunk péntek reggel vette kezdetét az Avatár fedélzetén számos FIRMA és pár bALEKtársam kíséretében. A közel 30 fős legénység több liter szesz és pár „üccsi” segítségével hangolódott egész úton az érkezésre – itt nem szeretnék megfeledkezni a szervezők által rendelkezésünkre bocsátott úti batyuról sem. Az első megálló Pesten, a Campona parkolójánál volt, ahol két Firmám, Cápa és Laci csatlakozott a delegációhoz. Út közben Martin vezérletével elgyakoroltuk az Erdész és Faiparos himnuszt is. Egy-két ürítésre szánt szünetet leszámítva, tehát már tényleg Sopron városában „vertünk sátrat”. Az egyetem menzáján a vendégszereteten kívül levessel és furcsán finom palacsintával vártak minket. Eme étkek elfogyasztása után a görbehalmi bányászati múzeumban tettünk látogatást, majd Brennbergbánya nevezetességeit is élőben tekinthettük meg (végre!). A kisebb kiruccanás után a szállás felé vettük utunkat, ahol a társaság nemileg vegyesen foglalta el szobáit. A gyors pihenő után a „kisfreccsé” lett volna a szerep, de bizonyos okok miatt ez nem jöhetett létre, így a Green című eszem-iszom hely lett a befutó. Néhány baráti egymásra találás és alapozás után a Szakestély helyszínére, a KISZ-ház felé vettük az irányt. Ahogy beléptünk az ajtón, a már várt, ámbár meglepően sok waldent viselő személyt pillantottunk meg. Hiába, ez Sopron. A szakestély némileg unalmasan, de sok tanulsággal folyt le. A Fás bALEKjelöltek megkapták alias nevüket, Guszti és Martin felszólalással gazdagította az amúgy minőségében kicsit gyenge eseményt, és a szakestély lezárása után a várva várt szabadfolyás is kezdetét vehette. Plusz pont a szervezésnek, hogy könnyű volt eme nedves éjszaka után hazatalálni. Másnap a 10 órai időpontban – kicsit korán – elhagytuk fészkünket. A szombati program a botanikus kert bejárásával kezdődött, ahol Cápa segédkezett némi plusz info elsajátításában. Közben egy ebéd formájában kielégítettük gyomorbeli hiányosságainkat, aztán Ede meglátogatása után a Bányászati, majd Erdészeti Múzeumban csodáltuk a történelmi darabokat. Páran még „felugrottunk” a Tűztoronyba (siófoki ember lévén személyes sikernek élem meg, hogy én már a Víztoronyban IS jártam). Az eseménydús két nap után felszálltunk Józsi szekerére. A haza út sem telt el szárazon és vétek lenne kihagyni a hibátlan ország-város szóláncos játékot is.
Köszönet a túráért Nagy Péternek!
Kránicz Tamás a. Kapufa
Évi érzelmi kivetülései a túráról:
Jó Szerencsét!
Szeretném megköszönni, hogy részt vehettem a soproni kiránduláson, mely számomra egy ajándék volt. Igazán örülök, hogy részt vehettem ezen a "programon". A péntek reggel igaz döcögősen indult, de ahogy számítani is lehetett rá a hangulat egy idő elteltével a tetőfokára hágott. Élményekben, mulatozásokban nem volt hiány. Személy szerint elégedett voltam a szállással/ellátással egyaránt. A pénteki nap folyamán Brennbergbánya különösen elnyerte a tetszésem. A fogadtatás, vendéglátás, maga a hely... egyszóval feledhetetlen volt. A szakestélyt tekintve szintén kellemes élményeim vannak, hisz megismerkedhettünk a soproniakkal, lehetőség nyílt arra, hogy új kapcsolatokat építsünk ki. Alapvetően jól éreztem magam a szakestélyen, habár őszintén bevallom nekem valamelyest hosszúnak tűnt. Ezt viszont részben ellensúlyozta a finom és ízletes krampampuli. A bALEK keresztelés is máshogy zajlott, mint nálunk, így jó volt látni/megismerni, hogy Sopronban hogyan is történik. A szombati nap ugyancsak jó hangulatban telt. A "zord" hideg sem tántorított el attól, hogy élvezhessem a botanikus kert nyújtotta látványt, mely igazán gyönyörű lehet nem havas időben is. Az erdészeti és bányászati múzeumban tett látogatás lezárta és egyben újdonságokkal töltötte meg a Sopronban tett látogatásunkat. Számomra legalábbis újdonságnak számított. Összességében véve örülök, hogy részese lehettem eme kirándulásnak és új pozitív élményekkel gazdagodhattam főiskolai ittlétem során.
Szántó Éva a. a bűbájos stewardess, kinek ÖLELÉSe varázslatos!