2013 tavaszi Busó járás és farsang
Ez a félév is jól kezdődött – egy nap órákra bejárás után kellemes kedd várt a Kenyerekre és velük tartókra. Tizenkettedikén déltájban gyülekezett a társaság a P mögötti parkolóban, némi védőitallal felszerelkezve. A buszfoglalás után neki is vágtunk a röpke 130 kilométernek, mialatt a Péterünk által garantált, senkit el nem kerülő mézes-ágyas biztosította a megfelelő jókedvet az úti cél eléréséig.
Megérkeztünk tehát Mohácsra, gyors csoportfotózás után a Kóló tér felé vettük az irányt. Onnét indult a menet. A nap főszereplői már akkor is kiváló hangulatnak örvendhettek, láttunk sok csodát. A lányainkat különösen szerették…
Eközben megjelent a helybéli Zsolti barátunk is egy kis bónusz szilvalével, utána lassan elindultunk a menettel a város főtere felé. Útközben forralt bor, baba az ablakban, dudaszó, ujjongás. A Fő térre ételt – italt – mézeskalácsot – édességet - minden földi jót árusító standok, egy hatalmas máglya és kiváló tamburazene fogadott minket. Amíg a helyiek körbevitték a városon a koporsójában nyugvó telet, mi Zsolti javaslatára megtámadtunk egy közelben lévő borozót. A délután hátralevő részét a kulturált mulatozás jellemezte. Sötétedéskor csapatunk visszaindult (de hogy ért oda???) a Fő térre, ahol a koporsó már a máglya tetején várt minket. A máglyát meggyújtották, a telet visszafordíthatatlanul eltemették. Közben tűzijáték és még több forralt bor. A teret megtöltő tömeg körbeállta a hatalmas lángoszlopot, van aki táncolt a talp alá valóra, van aki már nem tudott.
Este hétre indultunk vissza a buszhoz, ugyanis este már várt ránk a CSAK 70-es évek farsangi buli (ami mellesleg szintén hibátlanra sikerült). A visszaút nótázással, beszélgetéssel, pihenéssel telt. Ez a nap CSAK egy újabb bizonyítékként szolgált arra, hogy csodás hagyományaink vannak országszerte, ez csak nekünk adatott meg, másnak nem! Jó helyre sütött minket a pékmester, de mint tudjuk, a magyar kenyér a legjobb kenyér. J
Köszönjük mindazoknak akik velünk tartottak, buszsofőrünknek (mert olyan sofőr, mint a miénk csakis egy van), jövőre ugyanekkor, ugyanitt!
Jó Szerencsét!
2013. február 12.