2010 ősz - CSAKestély
Egy évvel ezelőtt egyik bALEK társammal sem gondoltuk volna, hogy Csalódott Kenyerekkel és egy egyéb péktermékekkel együtt fogunk egy szakestély keretein belül „mulatni”, most kétezer-tíz október huszonkettedikén mindez valóra vált.
A történet persze jóval korábban kezdődött; már szerdán megvolt a nagybevásárlás, és Dénesnél a hagymapucolás, zsírfőzés (reméljük ízlett mindenkinek). Majd péntek délután a Darts berendezése következett (köszönjük ezúton is a Fuhrwerkek munkáját).
Az esti 8 órás kezdés persze csupán papíron valósult meg. Mivel szükség volt egy pestről importált vetítővászonra, illetve a későkre. Szóval, olyan másfélórás csúszással felhangzott az ad-hoc Cantus’ (Ákos) szájából a szakestélyre buzdító nóta. A kreatív jelzőt méltán kiérdemlő Nótabírónak hála, lett végre elnök: Szaki, Vivát! A legmagasabb Praeses baloldalára az invitációs cédula szignálója Jánszki Dénes a.: ReTT… - az AKTÍV - került. Az elnök emberei továbbá: Viking – mint határozott fellépésű Fuchs major (és gondolatának [Silentium!] tolmácsolói -, illetve a Contra asztalt nagy nehezen elfoglaló Róbert, és Pepe. Későbbiekben a vidám zsömlék vonták le a folyékony konzekvenciát, és az est alkohol szintmérője Csempész lett (nem hibázott!). Majd Lojzi is átvette tisztségét, és végül hitelesítette a házirendet. A himnuszokat követően nagy nehezen a háromszoros Vivát! is elhangzott. Aztán volt megindító felszólalás A Béláról, aki az est és a hétvége sztárvendégjének tekinthető. Majd kiváló prezentációkat láthattunk. A sort Németh B. kezdte, aki videós összeállításával néhány autentikus pillanatot idézett fel a régmúltból. Majd, míg a projektor be volt melegedve a diavetítőt ember elevenedett meg Horváth GA R személyében. Ez aztán generációs nézeteltéréseket szült; mivel anno, mikor a céhmesterek gyűléseket tartottak, a szakmai megbeszélések után ékes felszólalások formájában meséltek üde, vicces történeteket egymásnak, egymásról, nem pedig pépétét gyárottak…
Aztán a késők, (Máté, Breki és társai) hogy behozzák lemaradásukat (és az elnök kiélje perverzióit) szépen inni kezdtek. Helyet és szót kaptak továbbá a CSAK jelöltek, így Kriszta, Latyak, Martin, Peti (jómagam) egymásról íródott felszólalását hallhatta a nagyérdemű. A „félidőt” követően az Egyetlen Tímea vette át az Elnöki pozíciót, és lassacskán elérkezett (számunkra mindenféleképpen) az est fénypontja. Beus szavait ismételve fogadkoztunk, majd EKSeltünk, aztán a Praesidium mellet átvehettük foltjainkat, és a General Poppenheimer-t vidáman énekelhettük. Alig értünk a végére Latyak már rohant kifelé, és Martin kísérte őt. Ha már ilyen szépen összeálltak, akkor gondoltam már én is kollegialitást vállalok, és csatlakoztam a béltartalom ürítőkhöz. Egyedül Kriszta hajtogatta büszkén, hogy: „Én még nem hánytam…”. Ezt aztán gyorsan bepótolta, de persze hivatalosabb keretek között, és egy többek által 11-esre értékelt hányást mutatott be. A kis kacsójával megpróbálta menteni a menthetetlent, aminek eredményeképp az első alkalommal viselt Aufomat, mintegy locsolócsőként kínálta meg a sörös, zsíros kenyeres egyvelegből –KIVÁLÓ mondaná tüstént Martin! Mivel szerettem volna megköszönni CSAKosságunkat, ezért gyorsan szót is kértem, és néhány tőmondatban hálálkodtam. Az este teljessé vált, Ákos erdélyi, medvés prezentációval; amiből nem sokat értettem, mivel Boldi mellettem ülve egy rögtönzött prezentációs technikák órát tartott. A szakestély eztán’ nem sokkal véget ért, és Kriszta hazatámogatását követően Bácsiba botlottam bele, akivel muszáj volt az élet nagy dolgait megbeszélni egy sör mellet, és szigorúan kommersz pálinka nélkül! Végül nagy nehezen megbékélt, és a Darts felé tartott. A szabadfolyás alatt az emberek nagy része elszivárgott, így már csak néhány csocsó, és emlékfoszlány maradt hátra. Köszönjük ezúton is a felejthetetlen estét!
Másnap délután előkészültünk az nagy főzésre (remek chilis bab), és a Dartsba szépen lassan megérkeztek az emberek. Szandi és KisLoj lassan beüzemelték a hangrendszert, és egy igazán autentikus winamp parti vette kezdetét. A CSAK kérdését illetően Lojzi tartott nekünk fejtágítást, háromszor, négyszer elismételve mondatait (ezzel csupán nyomatékosított J). Ezután szabadon volt lehetőség csocsózni, Mátéval verekedni, Boldival, Vityóval (fél)meztelenkedni, pogózni, és kicsi a rakást játszani, illetve minden más egyebet csinálni, amit ilyenkor dívik. Nem mennék bele a részletekbe, mivel aki nem volt jelen, és nem érezte jól magát az így járt. Éjfélt követően Dénest megköszöntöttük, és folyékony ajándékát lassacskán elkezdte szürcsölni. Ez olyan nagy erőfeszítéssel járt, hogy nem sokkal utána le kellet pihenni egy kicsit. Az igazán kitartóak még élvezhették egy darabig a csodás férfi felsőtestek látványát, aztán szépen elkezdettet a nép hazaszivárogni. Így tettünk mi is lámpaoltást követően. Újabb fenomenális hétVÉGE.