Selmec szelleme újra magasztos légkört teremtett a Balaton északi partján, mikor közel ötven dunaújvárosi bursch érkezett a Tábor utca 2. szám alá. Többen persze a környéket bebarangolták és megismerkedtek a szomszédos szállásokkal is, de végül mindenki leparkolt.

Csütörtökkel, vagyis a 0. nappal kezdődött minden. Az aktívak fát gyűjtöttek, az éltesebb generáció pedig jóízűen társalgott a filagória árnyékában. Majd finom szalonna került a nyársra, és aztán az éhes szájakba. Mindeközben adomákat hallgattunk S. Márton előadásában, és az olimpia sem kerülte el senki figyelmét. A történetek közül talán a habzó szájú Butters és a szerencsétlen kutya története a városlődi szürkületben volt, ami a legnagyobb sikert aratta. Éjfélkor a himnuszt énekelve álltunk meg egy pillanatra, és a végén egy emberként szurkolva a magyaroknak hangzott el a „Hajrá magyarok!”.

Folytatnám a péntek reggellel, mert egyszer csak elaludtam. Szóval nem kifejezetten strand idő, de ha már a Balatonon vagyunk, akkor legalább a strandnak megmutatjuk habtestünket, ezzel okozva üdítő perceket a helyi nyugdíjas csoportnak, vagy a német turistáknak. Ez még az elején csak nagyképű élc volt csupán, de később a röplabdapályát célba véve, komolyan elgondolkodtak néhányan, hogy akár a Temze homokos partján is megállnánk a helyünket. Szóval órákon keresztül sportoltunk, ahol Róbert megszerezte első sérülését, és egyben új valagcsúcsot állított fel. A továbbiakban strandon ivás, lángosozás, és az érkező delegáció fogadása.

Délután öt óra magasságában volt, aki társasjátékkal ütöttel el az időt, más pedig székeket tört; hisz az oly kegyetlen nehézségi együttható itt is jelen volt, így 8 pontot adnék Róbertnek összesen, ezzel úgy vélem megnyerte a pénteket. Közben készült a hagymás bab, újfent nagy volt az ováció az olimpiai közvetítés miatt.

Másnap reggel, már fél hétkor talpon voltam, hisz, ki korán kel, részegekkel találkozik. A 4-es faház környékén (ahol Szaki is nyugovóra tért) jóképű Brekibe, a Grincsnek öltözött Prostiba, könnyeivel küszködő Nituba, ténfergő Grábicsba, és a referenciáit mutogató Robiba botlottam… Kicsivel később előkerült a tábor lakosságának nagy része is, beleértve a szemüveges táborvezető főnököt, akinek kezdtünk egyre kevésbé szimpatikusak lenni. A történetek felelevenítése után jót derültünk rajta, és ki-ki a maga módján újra nekilátott „dolgozni”. Így találkozhatott később az ABC tulajdonosa a Führerrel, vagy épp a hitvány pingvinnel, de feltűnt a színen a kackiás bajzú Piotr is. A paranormális tevékenységek tehát megszaporodtak káptalanfüred környékén. Az éberen vezető autósok pucér maratoni futókat is láthattak, hogyha tekintetüket épp nem a Perseidák vonuló tömegére koncentrált. Szóval, ez már a szombat volt a javából. Említést érdeml még Boldi, aki úgy gondlta, hogy mindenkinek adományoz egy darabot az ingjéből, és ennek megfelelően munkálkodott is ezen. Illetve Breki ismeretsége az általános iskolásokkal.

 A fiúnak 9 barátnője volt, eddig (hetykén mutatva ujjaival pontosan hetet), de ez a hétvége mindent megváltoztatott – meséli majd unokáinak évek múltán. Mivel Albrecht úr kecses mozdulattal mögé kerűlt, és nyulakat megszégyenítő módon kezdte el „felvilágosítani” a gyermeket. Ezenkívűl a trambulim legextrémebb kihasználási (vagy ki nem használási?) módjairól is tájékoztatást kapott a fél tábor, és megtudtuk, hogy Karcagon, mielőtt hozzálátna bárki is meglékelni a dinnyét az alábbi mondatot mondja fennkölt hangon:”Most pedig szétbaszom a dinnyét!” Közben az ínycsiklandó pörkölt is elkészült, amiből jómagam csupám fél 3 magasságában ettem egy keveset, mivel eddigre kipihentem magam, de a táborban pedig csönd honolt. Legalábbis a duf-os társaságból csupán Vikingre lettem figyelmes, aki épp utolsó sörét ruházta rám; és a semmiből előkerült Breki, aki furcsa mód nem a saját barakjában vészelte át az esti órákat, sőt (a tonhalas reggeli után) a továbbiakat sem.

Mint a kedves olvasó is láthatja, borzasztó hamar eltelt ez a hosszúnak nevezett hétvége. De még utolsó órákra is volt új történet. Hiszen, akkor először hallottam az ifjú Kohlenbrenner legendáját, aki még 2008 tájékán járt gazdász gyűrű- és kupaavató szakestélyen... Illetve Butters tanulságával zárnám a rövid kis összefoglalómat, miszerint a tábor területén majdnem mindegyik fa párosan nő!

További képek itt!