Bevezető gondolatok

"Selmec az Istened, anyád,
szeretőd, menyasszonyod, testvéred,
mindened, aki bántja ellenséged."


Ez a kis füzetecske, melyet a kezedben tartasz, a második, javított kiadás. Az első kiadást hosszú-hosszú adatgyűjtés, egyeztetés, éjszakákba nyúló viták előzték meg. Tettük mindezt azért, mert iskolánk hagyományai nem kialakult, megfáradt "nyugdíjas" hagyományok, hanem egy - diákélethez méltó - tarka, élő, folyamatosan változó szokásrendszer. Elérhető dokumentációi néhol hiányosak, néhol kicsit túl terjengősek. Sok témához kapcsolódó irományon érezhetőek a kiadás idején uralkodó politikai irányzat hatásai is. Gyakran előforduló probléma az is, hogy két különböző, de egy időben keletkezett forrás homlokegyenest mást állít az adott eseményre vonatkozóan.


Az alapelvünk az volt, hogy vagy a szakirodalomban előforduló gyakoriságuk alapján szelektáltuk az adatokat, a gyakoribbat fogadva el, vagy a józan paraszti logika alapján próbáltunk dönteni, beleélve magunkat az adott szituációba.


Mindezeknek nyilvánvaló következménye, hogy döntéseink - a témában hasonlóan jártas személyek részéről - vitathatóak. Vitathatóak, de nem árt tudni, hogy az itt leírtak az összes akkori újvárosi Valéta Bizottság konszenzusának eredményei, így ha valaki nem is tartja minden szavát szentírásnak, akkor is el kell fogadnia a kötetet a dunaújvárosi hagyományőrzők egyfajta ars poeticájaként. Jómagam az előbbi kijelentés ellenére sem tartom kerülendőnek a hagyományokkal kapcsolatos eszmecseréket, hiszen az emberek arról vitatkoznak, ami érdekli őket. Az ilyesfajta viták, megbeszélések segítik elő, hogy a Selmeci Hagyomány változik, mozgásban van: ÉL. Nem baj az sem, ha egyes évfolyamok vagy szakok új színekkel, szokásokkal bővítik a hagyományokat, és akkor sem dől össze a világ, ha egy-két szín az idők során megfakul, néhány szokás eltűnik, vagy megváltozik. A fontos csupán az, hogy a lényeg, a kollegialitás, a szakma iránti elkötelezettség, a Firma-balek kapcsolat ne változzon a külsőségek, a felszínesség irányába.


A fejezetek szerzői nem törekedtek arra, hogy valamennyi tudásukat lejegyezzék, hiszen egy balektudnivalók kötetnek nem célja az okítások helyettesítése, csak ahhoz kíván támpontot nyújtani, hogy a jelölt az elhangzottakat könnyebben elsajátítsa, ne kelljen az összes alkalommal - okításon, tanszéken, daltanuláson - folyamatosan jegyzetelnie, tudjon a Firmáira figyelni. A történethez az is hozzátartozik még, hogy az óriási információmennyiség helyenként kissé szárazzá tette az anyagot, de remélem, hogy a felsőévesek vidám diáktörténeteit hallgatva, barátságukat, összetartásukat látva az új generációk is szívesen lapozgatják majd, hogy az ő diákéveik is hasonlóan szépek legyenek. Az elsősök közül talán elsőre sokan azt hiszik, mindezek nélkül is jól fogják magukat érezni Dunaújvárosban. Elképzelhető, de az én jó pár éves tapasztalatom azt mutatja, hogy a Selmeci Hagyományok olyan többletet jelentenek, melyből nem szabad kimaradni. Aki úgy dönt, hogy csatlakozik a "családunkhoz", azzal Balekkeresztelő Szakestélyen találkozunk…


Jó Szerencsét!


Németh István a. Lojzi
 Főszerkesztő