Ebben az évben elsősorban Soproniaknak és a Selmeci Társaságnak köszönhetjük, hogy aXXIII. Selmeczi Diáknapok megrendezésre kerültek. Sopronban április 4-én, csütörtökön délután kezdődtek a programok, és a könnyes búcsúra 7-én került sor. Az időjárás csupán részben volt kegyes a résztvevőkhöz, dea hangulat és a programok bőven tartogattak érdekességeket, szórakozást és természetesen vidámságot.

Amikor megérkeztünk a Hűség Városába, a házigazdák már tárt karokkal fogadtak bennünket, és gondoskodtak a megfelelő utaztatásról a szállásunkig,a Soproni Gyermek és Ifjúsági Táborba. Éppen a miskolci delegáció előtt érkeztünk,  a regisztrációval,a szállás elfoglalásával nem volt különösebb probléma. Csontig hatoló hideg volt, annak ellenére, hogy hét ágra sütött a nap, viszont néhány pohár forralt bor és szívmelengető nóta után a zord körülmények már mit sem számítottak. A régi-új ismerősök társaságában gyülekeztünk, mert este hat órára jelenésünk volt a Gyermek és Ifjúsági Központ kapujánál, ahol rengeteg bursch várta a kapunyitást és az autentikus báli hangulatot.  Ha már itt jártunk, akkor az utca túloldalán lévő továbbképző intézetbe mindenféleképpen be kellett tekinteni. Nem lőttünk bakot, mivel Czupy bácsinál már több tucat egyenruhás fiatal szürcsölgette jóízűen fröccsét, vagy harapta a májas szendvicsét. Szépen, fokozatosan azért mindenki átszivárgott a bál helyszínére. Itt már javában ropták a táncot a nagyteremben lévők, a folyosón álldogálók pedig jóízűen beszélgettek vagy nótáztak. Hamarosan korhelyleves, majd pedig tombolahúzás következett. A kapuzárásra pedig ki tudja mikor került sor…

Túl sok időnem jutott  a lazsálásra, mivel reggel a városi program következett,

három turnusban. Az Alma Mater botanikus kertjében csodás zöld környezetben, és medvehagyma illatban sétálhattunk, és csodálkozhattunk rá egy-egy professzor mellszobrára, vagy az olykor dzsungelt idéző környezetre. Ezen kívül a nem olyan régi építésű múzeumba is bepillantást nyerhettünk, és sok

diákcsínyről is információt kaptunk. Az uzsonnát követően kis csapatunk a városba indult, ahol a „közgazdász épületet” és a nem olyan rég megszépült Tűztornyot is végigjárhattuk. Az óváros csodás épületei, girbe-gurba utcái és a hozzájuk kapcsolódó történetek mind jobban ámulatba ejtették a messziről jött diákokat, és bátran mondhatom, hogy mély nyomot hagytak szívükben.

 Késő délután érkeztünk vissza a szállásra, ahol a Cantus verseny előkészületei folytak. Egyedülálló volt több tekintetben is az esti megmérettetés, ugyanis soha nem volt még ennyi induló (44!) aCantus versenyen. Az sem fordult még elő, hogy hét Firma lett volna jelen, akik az elmúlt években első helyezést értek el – így ők vezették le a késő éjszakába nyúló párviadalt. Ennek győztese idén Krajczár Martin alias Szikra lett, aki Dunaújváros hírnevét öregbítette ezzel a tettével.

Az éj átdalolása után korán hajnalodott, és reggeli előtt nótaszóval ébresztettek minket drága Firmáink. A napközbeni programok közül a brennbergi túra volt az egyik legimpozánsabb, ahol róttuk a kilométereket – főleg hóban – és sokfelé megfordultunk, többek között Új-Hermes régi aknájánál, illetve a görbehalmi Bányászmúzeumban.

Délután a szakestélyre való készülődés telt el, majd felcsendült a jól ismert dallam „ Nincs még nékünk elnökünk”. A helyszín félig nyitott volt, de az elmúlt néhány éjszakán kellően megedződtek a résztvevők, s forralt bor,- mint szent ital - segítette a megfelelő hangulat elérését. A sok vidám nóta, egy walden örökítés(A bányász egyenruhákat 1951-ben betiltották, de 1971-ben az erdészek a waldentszavazták meg hivatalos viseletnek.), több humoros felszólalás illetve a kontrapunktoksziporkázó „műsora” színesítette aszakestélyt.

A hosszú soproni hétvége utolsó mozzanata a pakolás, és a könnyes búcsú volt, melyet csoportkép előzött meg (a teljesség igénye nélkül), így adva tudtára az utókornak, hogy ismét egy színvonalas, változatos és izgalmas diáknapokat tudhatunk a hátunk mögött. ! Az 1991 óta folyó rendezvények sorában a minden 5-ik Diáknap Selmecbányán kerül megrendezésre.Ez úton is köszönjük a szervezőknek, és jövőre találkozunk Miskolcon.

 

Jó szerencsét!
Üdv az Erdésznek!

                                                                                                      Nagy Péter a. Szabadúszó Lélekbúvár

 

 

Itt pedig további fotókat nézegethetsz.

BKL 2013/3. számban megjelent cikk megtekinthető

Megoszt